Régi marketinges alapigazság, hogy a történetek és a storytelling erejét sose becsüljük le. Ez a megközelítés igaz a nyomdaiparban is: hiába vagyunk büszkék egy jól sikerült munkánkra, azzal, hogy B1-es és 8 werkes gépen, 4+4 színnyomással készült a kiadvány, nem sokat árulunk el az iparági terminológiában kevésbé jártas közönségnek. Mennyivel jobb az, ha testközelből megismerhetjük egy csomagolóanyag vagy esetünkben egy bookazine születésének történetét!

Szerencsére ebben kedves ügyfelünk, a Válasz Online Kiadó Kft. és az 1000 nap – Kelet és Nyugat háborúja szerzője-szerkesztője, Vörös Szabolcs is remek partner volt. Röviden: december 5-én könyvbemutatón járt a Keskeny Nyomda. Ráadásul egy olyan kiadványén, amelynek a gyártása – talán ezzel nem árulunk el üzleti titkot –, mindössze két héttel a bemutató előtt kezdődött. Vörös Szabolcs külpolitikai újságíróval a bemutató előtt beszélgettünk a kiadványról, ukrajnai élményekről, újságírói tapasztalatokról.

Könyvbemutató a budai Zsiráf Tranzitban, a képen balról jobbra: Vörös Szabolcs külpolitikai újságíró, Ablonczy Bálint újságíró, Rácz András történész

Több ciklusban több mint 100 napot töltöttél Ukrajnában a háború kitörése óta. Miért döntöttél úgy, hogy elmész a frontra? Hogyan emlékszel vissza az első út megszervezésére, az akkori közhangulatra?

Még ha nem is a jelenlegi intenzitással, de 2014 óta jártam ki Ukrajnába. Ennek köszönhetően volt egy alap kapcsolati hálóm, amelyre 2022 februárjában el lehetett építkezni. Nem tehettem meg, hogy ezt ne használjam ki. Szerencsére az a közeg, amelyben dolgozom a Válasznál, abszolút támogat ebben az első naptól kezdve. Úgyhogy nem volt kérdés számomra, hogy ezt csinálni kell. Az első út megszervezésekor persze csak azt tudtam, hogy el kell érni a határhoz. Akkor a szlovák–ukrán határra mentem, mert abban az időben ott is sok menekült jött át, elsőként velük szerettem volna beszélni és találkozni. Ráadásul abban a határfaluban, ahol 2 évvel korábban készítettem riportot, azonnal fel tudtam hívni a helyi papot. Ő volt a segítségszervezés motorja, így azonnal bejuthattam olyan helyekre, ahová messziről jött emberként nem biztos, hogy sikerült volna. (Az újságírás egyszeregye, hogy mindenhol kapcsolatot kell építeni és nincs felesleges telefonszám.) Ez volt tehát az első út – Kijev meg a frontvonal később következtek.

Hogyan képzeljük el az életet a frontvonal közelében, illetve a frontvonaltól távolabb eső területeken? Mennyire működnek például a közszolgáltatások? 

A frontvonal közvetlen közelségét leszámítva néhány külsőségen kívül nem nagyon érzékeli az ember, hogy háborús országban van. Kijevben, a fővárosban például fel sem tűnik, hogy háború van, ha nem néz meg az ember egy frissen felállított emlékművet vagy az adott nap nincsen légiriadó. Ahogy közeledünk a frontvonalhoz, úgy változik ez az érzés is. Amikor elkezdi hallani az ember a háború hangját – akár már 40-50 kilométerre attól a ponttól, ahol a két ellenséges fél találkozik –, az teljesen más helyzet. Ahogy közeledünk a frontvonalhoz, úgy lesz minden egyre kietlenebb és reménytelenebb. A szétlőtt falvak és városok, az elmenekült emberek által üresen hagyott házak… A frontvonal közvetlen közele eléggé borzasztó látvány és élmény.

Mi motivált arra, hogy megírd ezt a könyvet, és hogyan állt össze ez a közel 200 oldalas anyag? Milyen üzenetet szerettél volna átadni vele? 

Azt a fáradtságot szerettem volna valamennyire megtörni, ami egyébként érthető és teljesen emberi módon megjelent a magyar társadalomban. Legalábbis abban a részében, amelyik ezt a háborút valamennyire követte. Fel akartam rázni az olvasót: ez a háború itt zajlik egy szomszédos országban. Ha most autóba ülnénk, egynapi út után ott lennénk abban a zónában, ahol a harcok zajlanak. Tudatosítani akartam, hogy ez a háború mennyire közel van és ránk is hat. Számomra is meglepő volt egyébként, hogy a kint töltött 107 nap alatt készült anyagok közül mennyi mindent újra tudtunk hasznosítani. Már korábban próbáltam úgy megírni ezeket a szövegeket, hogy később is el lehessen olvasni olyan szemmel, hogy megmutassa, milyen arrafelé az élet. Az előszó címe is az, hogy Memoár közömbösség ellen; a legfőbb cél az volt, hogy a háborúval szembeni közömbösséget kicsit átmozgassam, lebontsam. Emellett bestof anyag is, jeles külső szerzők közreműködésével.

A közel 200 oldalas puhafedeles (ragasztókötött) kiadvány igényes megjelenésében a papírválasztás fontos szerepet játszott. A borító például egy strapabíró 300 grammos ofszet papír, ami akkor is bírja a „gyűrődést”, ha a kiadványt kézről kézre adják a lelkes olvasók. Mivel a képi illusztrációk számottevő részét képezik a tartalomnak, a belívek esetében a 135 grammos ClaroBulk papírra esett a választás. Ez a párosítás gondoskodik arról, hogy a kötetre ne csak ránézni legyen jó, hanem kézbe venni is időtálló élmény legyen. 

Hogyan választottad ki, hogy milyen külső szerzőket vonsz be a könyv megírásába?

15 éve vagyok külpolitikai újságíró és 11 éve foglalkozom Ukrajnával. Ez a 11 év bőven elég volt arra, hogy azokat a szakértőket, akiket ebben a kérdésben hitelesnek és kompetensnek gondolok, könnyedén fel tudjam kérni a munkára. Számukra pedig az volt biztosíték, hogy ezt a kiadványt én szerkesztem, így tudták, hogy nem olyasmihez adják a nevüket, ami esetleg később kompromittálja őket.

Volt olyan személy vagy történet, esetleg élmény akár, ami különösen megérintett, viszont nem került bele a könyvbe?

Nem tudnék ilyesmit felidézni, ezek tényleg a legnehezebb anyagok. Furcsa is ebben a kontextusban használni a bestof kifejezést. Végül is ezek a cikkek a háborúról szólnak, borzasztó körülmények között készültek, de ezek azok, amik rám hatottak. Ezeket próbáltam igazán érzékletesen megírni. Semmilyen hiányérzetem nincsen, hogy valami esetleg kimaradt.

Vörös Szabolcs, külpolitikai újságíró. A Válasz Online Kiadó társalapító-tulajdonosa, az 1000 nap – Kelet és Nyugat háborúja író-szerkesztője, a háború kitörése óta 107 napot töltött Ukrajnában.

Külpolitikai újságíróként hogyan tudod szétválasztani magadban az érző embert és a profit? Sikerül ez egyáltalán? 

Ez nem mindig egyszerű.  Örök dilemma, hogy újságíróként hol van a kívülállásunk határa, és mennyire szabad bevonódnunk, amikor ott vagyunk a helyszínen.  De azt hiszem, sikerült nem „leesni” erről az egyébként elég szűk mezsgyéről. Nyilván a szavakból azért átjön, ki felé húz a szívem – kit gondolok ebben a konfliktusban áldozatnak, és kit tartok agresszornak. Ennek ellenére az efféle aktivizmust muszáj kívül hagyni egy ilyen helyzetben is.

A tervezés fázisában milyennek álmodtad meg külsőre ezt a kötetet?

Nem vagyok annyira fantáziadús, hogy azt tudtam volna vizionálni, ami végül is előállt, mert ez minden képzeletemet felülmúlja. Már akkor is a torkomban dobogott a szívem, amikor a végleges PDF verziót elkezdtem átfutni, de amikor végül a kezembe fogtam a kiadványt, az tényleg olyan érzés volt, mintha a saját gyerekem született volna meg. Remélem az olvasó is hasonlóan fog érezni, a nehéz téma ellenére.

Az 1000 nap – Kelet és Nyugat háborúja című kiadvány egyik leglátványosabb nyomdai megoldása a lézerstancolással készült golyók szaggatta könyvborító. A lézerstancolás egyik legnagyobb előnye, hogy a nagyon aprólékos minták és részletek kivágására is tökéletesen alkalmas technológia, olyan esetekben is bevethető, amikor a hagyományos stancolással nehéz vagy lehetetlen egy-egy grafikai elemet megvalósítani. Mindemellett sokoldalú és költséghatékony folyamat is. Nemcsak különböző alapanyagokon alkalmazható eljárás, de kis szériás gyártások esetén is költségcsökkentő és gyors megoldás, mivel kiküszöböli a hagyományos stancszerszám gyártási költségeit. Bátran ajánljuk díszcsomagolások bonyolult kivágásaihoz, reklámanyagok kreatív és egyedi dizájnjaihoz, prospektusok és magazinok figyelemfelkeltő címlapjaihoz. Ahogy a Válasz Offline No.3. esetében is látjuk, egyedi könyvborítókhoz is tökéletes választás.

És hogy érezted magad a nyomdában, mikor megnyomhattad a gombot? 

Nagyon vártam a pillanatot! Ez a lap 12 hete tényleg állandóan ott zakatolt az agyamban, olyasmiken gondolkodtam például, hogy van-e elgépelés a több mint 400 ezer karakterben. Már találtam egyet, de azt nem mondom el, hogy hol van.  Úgyhogy ez tényleg szimbolikus lezárása volt egy elég megterhelő szerkesztői és alkotói folyamatnak.

A Keskeny Nyomdánál kifejezetten örülünk annak, ha megrendelőinkkel a hagyományos megrendelő-nyomda kapcsolatnál kicsit szorosabban is együttműködhetünk. Ilyenkor születnek ezek a szívmelengető pillanatok például a gépindulás során, amikor ügyfeleink számára emlékezetes élménnyé válik a gyártási folyamatot elindító gomb megnyomása.

Szerkesztőként ez valójában egy menedzser munka volt, például bevasalni az ígéreteket a szerzőkön. Vagy a saját képeimet újra átnyálazni, azt a több tízezernyi fotót, amit kint készítettem. Szóval ez a 12 hét rendkívül intenzív volt, eléggé le is terhelt. Az a gombnyomás az valóban egy szimbolikus lezárása volt ennek a folyamatnak. Még akkor is, ha nem is a munka végét jelentette, hiszen most el kell adni a lapot, de a szorosan vett alkotói munkát azt ott lezárta. Csodálatos érzés volt.

Az 1000 nap – Kelet és Nyugat háborúja című kiadvány megvásárolható a Válasz Online Kiadó honlapján.

Szöveg: Kovács Noémi

Képek: Korompay Enikő, Nagy Zoltán

Videók: Nagy Zoltán